Kyokushin karate bemutatkozás

"Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget." Theodore Roosevelt

A kyokushin karate megalapítója Sosai Masutatsu Oyama (1923-1994). 18 hónapig  egymaga edzett a chibai Kyosumi hegyen, hogy tökéletesítse mozgását és elmélyedjen a karatéban. Remeteként élt egy kunyhóban, napi 12 órás kemény edzésekkel dolgozta ki a kyokushin karate alapjait .


Mindannyian ismerjük az érzést: Először a test mondja, hogy elég. De az elme még hajtja tovább a testet. Mikor az elme feladja, akkor a lélek azt mondja, hogy tovább… és mikor már a lélek is feladná, akkor a mester azt mondja, hogy… Yame!
Van egy japán mondás: "Három év a sziklákon - Seiko ju ne". Sosai Oyama azt mondta tanítványainak, hogy ha egy átlag embernek három évig kell kitartani, akkor egy karatékának tíz évig. Halála előtt nem sokkal új mottót adott a Kyokushin Szervezetnek: "Osu-No-Seishin" - soha ne add fel. Ez az Osu filozófiája.

 

A PAKSI KYOKUSHIN KARATE TÖRTÉNETE

(1983-2018)

      A stílus meghonosítása városunkban Fricz Attila érdeme, aki Pécsen középiskolás évei alatt ismerte meg. Az iskola elvégzése után itthon egyedül gyakorolta a tanultakat.. Hely hiányában  Fodor József cselgáncs edző adott neki lehetőséget, hogy  az edzés ideje alatt ott gyakoroljon. Itt találkoztam vele fiatal, lelkes judosként. Készségesen hozzájárult, hogy a saját edzésünket befejezve néhányan ott maradjunk és közösen csináljuk az erőnléti gyakorlatokat.

      Aztán a judo edzések az óvárosból a hegyre költöztek. Így néhány  a központban lakó fiatallal együtt, ellenállását legyőzve rábeszéltük, hogy foglalkozzon velünk .Ez a lelkes csapat alkotta hosszú ideig a magját a helyi kyokushinnak. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy a terem elhagyására kényszerültünk. Közel két éven keresztül többnyire a szabadban, néha pedig termek sarkában meghúzva magunkat edzettünk, önzetlen sportolók segítségére hagyatkozva.

      Az újabb fordulat akkor következett be amikor a madocsai kultúrház keretein belül lehetőséget kaptunk a klub alapításra. Innentől számíthatjuk a csoport hivatalos történetét. Az induló csoport kb.40-50 fős létszáma egy teljes évig (az első nyári edzőtáborig) nem is változott. Ez annál is inkább meglepő mert csak egy tornaszoba állt a rendelkezésünkre. A foglalkozások jó része itt is a szabadban zajlott. Három év telt el ilyen nyugodt körülmények között.

      Közben gimnáziumi tanulmányaimat befejezve Pécsen vállaltam munkát, hogy a kyo egyik fellegvárában Garas József mesternél tanulhassak és versenyezhessek.

      Innen hívtak be katonának Bajára. Itt szintén nagyon jó körülmények vártak rám. Parancsnokom szerette és támogatta a sportot a bajai dojoban pedig kitűnő partnerre találtam Kern Róbert edző személyében. Katona időm alatt Fricz Attilával együtt megszereztük az alapfokú sportoktatói bizonyítványt. Melyet néhány évvel később középfokú edzőivel is kiegészitettem.

      Mire a seregtől hazatértem Attila , Volf Ernő tömegsporttitkár segítségével beindította az Atomerőmű SE Karate Szakcsoportját a tömegsport égisze alatt. Azóta is ebben a formában létezünk csak a nevünkbe felvettük a Bulldog előtagot (ASE BULLDOG K.K.SZCS.), egyik korai támogatónk üzletének nevét.’92-ben átvettem „ideiglenesen” a klub irányítását és csinálom azóta is.

      Első verseny eredményünket egy Pakson főiskolás és nálunk edző karateka Túsz Krisztián érte el, aki egy másodosztályú versenyen Veszprémben aranyérmet szerzett. Az azóta eltelt időben számtalan versenyen álltak helyt harcosaink. A különböző helyezést elért versenyzők: Antal Ágnes, Antal Ildikó, Antal László, Dominik Lázár, Dömötör Balázs, Elm Gábor Farkas János, Farkas Norbert, Horgonyi Tamás, Horváth István, Kozák Sándor, Mándoki Balázs, Scheiner Éva, Schönveitz János, Simon Péter, Stölczer Kristóf, Túsz Krisztián, Varga Edvin, Varga Szabolcs, Zsigó Richárd.

             Szeretnék kiemelni néhány sportolót akik kiegyensúlyozott munkájukkal a legtöbb dicsőséget szerezték a csapatnak.

  • Mándoki Balázs, Nemzetközi bajnokság III. helyezett, sokszoros OB. és regionális verseny dobogósa.
  • Dömötör Balázs, Magyar Bajnokság  II. helyezett, sokszoros OB. és regionális verseny helyezettje.
  • Horváth István, meghívásos versenyek állandó favoritja a kiütések számát tekintve a klub legeredményesebb versenyzője.
  • Varga Szabolcs aki az első –eredménytelen- versenyét követően, már minden megmérettetést dobogón tetején fejezett be. (Mindössze egyszer volt második.)

            Ápoljuk a kapcsolatokat más harcművészeti ágak képviselőivel. Városunkban élénk küzdősport élet van, A kyokushin versenyeken kívül szívesen elindulunk más stílusok versenyein is (shotokan, kempo, kick-boksz K-1 stb) ezen kívül állandó résztvevői vagyunk a teljesítménypróbáknak és a túléléseknek.

             ‘99-ben látványos Harcművészeti gálát szerveztünk a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt kitűnő karateka  Agócs János emlékére. 2000-ben másod ízben is megrendezésre került ami hasonlóan jól sikerült.  2001-ben egy regionális verseny és egy tameshiwari megrendezésével járult hozzá klubunk a kyokushin élethez.

           Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a Szlovák Kyokushin Karate Szövetség vezetőjével Rácz Norbert mesterrel és tanítványaival. Évekre visszamenőleg vendégül lát bennünket edzőtáborukban és rendszeresen megtiszteli jelenlétével klubunk rendezvényeit, edzéseit.